1967-ben, amikor az Ifjúmunkás im-melléklete október 26-án két versét közölte, az addig az irodalmi világban ismeretlen Gheorghe Stana a bukaresti Színművészeti Egyetem hallgatója volt. Néhai Bölöni Sándor és jómagam úgy véltük, a kezdő költő megér részünkről egy-egy fordítást s így lett irodalmi bemutatkozásának színhelye éppen a romániai magyar fiatalok lapja.
A csíkszeredai Székely Károly Iskolaközpont-Alapítvány és a Nagybükki Néprajzi Társaság folyóiratának főszerkesztője Burus János, felelős szerkesztője Sipos Gábor, az iskola címe: 530193 Csíkszereda, Hunyadi János út 31. szám, e-mail: szksuli@gmail.com
Csikós Antóniát sokan úgy emlegetik, ő volt az „ utolsó nagybányai". Vannak, akik Krizsán János feleségeként tartják számon. A nevét is különbözőképpen írják. Olykor Csikós, máskor meg Csíkos. Egy bizonyos: itt van ez a virágcsendélet, az asztalon gyűrött terítő, ami bizony csíkos.
Hole volt. hole nem volt, lived egy king meg egy queen. Egy day, nekik lett egy daughter. Her haja volt mint ében, her skin like hó. Így lett her name: Hówhite...
Néhány évvel ezelőtt az étkezdében három nő telepedett mellém. Nem vonzom különösebben a rangos hölgyvendégeket, de csak mellettem volt szabad hely.
Észrevettem, hogy mindhármuk álla alatt, a mirigyes terület bal oldalán, barnás(,) lábszárfekélyre emlékeztető, idült sérülés található. tovább...
2008. 07. 30.
Hendi Péter : ÉN A TENGERPARTON
Erasmus Szabó nem messze attól az asztaltól, ahol Kafka hevert a tengerparton, elnézett a helyiségben jelenlévők feje felett, és miközben nem hallotta, hogy mit beszélnek a nem beszélők…
Páratlan és elképesztő
Susanna Clark: Búcsúbáj hölgyei
Agave Kiadó
Bevezető James Sutherland professzortól, az Aberdeni Egyetem Sidhe Tanszékének igazgatójától
Debreczeni Éva hozzájárulása Balla D. Károly identifikciós játékához tovább...
2008. 08. 12.
"Hazanéztek": tárlat és lapbemutató
Korond első írásos említésének 675 éves évfordulója alkalmából képzőművészeti tárlat nyílt a művelődési házban, Benczédi Sándor, Páll Lajos, Józsa Judit, Kedei Zoltán, Láng Eszter, Tóth Ferenc, Venczel Árpád és Vinczeffy László munkáiból. A képzőművészeti galéria első kiállítója a 70 éves Páll Lajos volt, aztán Tóth Ferenc mutatkozott be festményeivel, majd a gyermeknap alkalmából Forró Ágnes, Kuti Botond és Molnos Zoltán mese- és mondaillusztrációiban gyönyörködhettek a látogatók.
Józsa László korondi keramikus ún. csipkekerámiáival tűnt fel jó néhány éve. A tavasz és a nyár folyamán Marosvásárhelyen csodálhatták meg mívesen szép, aprólékosan kidolgozott munkáit, előbb a kövesdombi új unitárius templom Bözödi Györgyről elnevezett termében, majd a vártemplomi református gyülekezet Barnády téri tanácstermében, ahol a híres polgármester könyvtárát is őrizték sokáig. Józsa Lászlót felesége, Márta asszony segíti munkájában, ő a "virágozó", a sok műgonddal járó díszítés gondos kivitelezője. tovább...
2008. 08. 15.
Apafogó
Ne hallgassunk azokra, akik azt állítják, a nők azért néznek pornófilmet, mert azt hiszik házasság lesz a vége... Susan Elisabeth Phillis egészen másra épít regényt, mégpedig a "gyermeket akarok, apa nélkül, buta donortól", mely motívum fájdalmasan, és gyanakvást keltően visszaköszön a magyar, modern filmipar, Csak szex c. üdvöskéjéből, de pszeudoplágiumra gyanakodni egyáltalán nincsen komoly okunk.
2007. július 7-én a Spiegelnek adott interjúban, 88 évesen azt nyilatkozza: felkészült a végső távozásra.
Spiegel: Fél a haláltól?
Szolzsenyicin:Nem, nem félek a haláltól már. Fiatal koromat apám korai halála árnyékolta be - 27 évesen meghalt -, és féltem meghalni, mielőtt az irodalmi terveim közül mindegyik valóra vált. De 30 és 40 éves korom között a hozzáállásom a halálhoz eléggé nyugodttá és kiegyensúlyozottá vált...
A Kanadában,
Montreal mellett élő
grafikus és
fotóművész
gyakori
műhelyforgácsait
rendszeresen
elküldte
a Káfé-nak.
Mi pedig
rendre
közzétettük...
Most, hogy elért a
200. képig,
e sorokat mellékelte:
"Ezzel a kerek számmal
befejeztem a forgácsolást.
Sok fotó minimalistának sikerült,
de a képernyő többet megbír
a papírnál."
Köszönjük, hogy a
rovatot éltette.
Frissítés a Kép-tárban: Fotótábor Kányád községben
A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és Kányád Község polgármesteri hivatala szervezésében került sor július 5-11. között az Orbán Balázs szemével Kányád községben elnevezésű fotótáborra, amelynek célja a nyolc udvarhelyszéki település: Ábránfalva, Ége, Homoródszentlászló, Jásfalva, Kányád, Miklósfalva, Petek, Székelydálya mindennapi életét, az eltűnőben lévő, feledésbe merülő értékek, valamint a környező táj megörökítése, bemutatása dokumentum illetve művészi fotókon keresztül.
Fiatal kolozsvári költő jelezte: a Magyar Elektronikus Könyvtárban megtalálható Erdélyi és csángó költészet c. gyűjtemény, amit alulírott a budapesti Andrassew Ivánnal együtt - és mindenek előtt az ő biztatására -, saját kedvtelésükre hozott tető alá 1998-2004 között megérett arra, hogy integrálja az eddig mellőzötteket, illetve a menet közben jelentkezett újabb alkotókat, hangokat.
Mivel a gyűjteményünk pillanatnyilag zárt rendszer, a problémát áthidalandó, ideiglenes jelleggel megnyitunk a Káfén egy pótkötetet, amit aztán kellő mennyiségű anyagot begyűjtvén, beilleszthetünk a korábbi vállalkozásba. Hosszabb időre szóló, távlatos munkánkat a kolozsvári Benő Attila bemutatásával kezdtük, majd a Csíkszeredában élő Fekete Vincét, a Sepsiszentgyörgyön élő Ungvári László Zsoltot, a Kolozsváron élő Gáll Attilát , a Csíkfalván élő Székely Benczédi Endrét a csíkszeredai Borsodi L. Lászlót, a Marosvásárhelyen élő Kuti Csongort, a kolozsvári Jánky Bélát, a marosvásárhelyi Elekes Ferencet, a gyergyószárhegyi Rafi Lajost és a gyergyószentmiklósi Bajna Györgyöt mutattuk be. Jelenleg az archívumban érhetők el. Ezúttal a Kolozsváron élő Balázs Imre József bemutatásán a sor. (Cseke Gábor)
A Kriterion Könyvkiadó 2002-ben indított antológiasorozatának a 111 versparódia az a kötete véleményem szerint, amely leginkább erősíti a mai irodalom áramát, mondhatni köze van mai irodalomképünk alakításához. tovább...
2008. 07. 23.
Simó Márton: bozgor
Amikor hozzáláttam a trilógia megírásához, arra gondoltam, hogy az
itt bemutatott sorsok, a vélt és valós helyzetek révén eljutok valamilyen révbe, és kulcsot adhatok az olvasó kezébe - talán magam is megnyugodhatok -, hogy az írásom révén ment elébb a világunk, hogy megtudhattunk további titkokat. Azt hittem, hogy érthetőbb lesz a külső és a nagyobb, valamint a belső, ám annál kedvesebb és kisebb haza is. Csalódnom kellett. És az Olvasót igencsak ki kell ábrándítanom - ha mindez már nem történt meg vele menetközben -, mert ezekből a történetekből nem derült ki semmi újdonság. Nincsen magyarázat a sorsunkra, és nem létezik semmilyen feloldozás. Élünk, itt, ilyenek, ennyik vagyunk... És leszünk. Legalább.
Fejesugrás a kreacionizmus és evolúció nagy vitájába
Ha a könyv olyan hatást gyakorol, ahogy elképzelem, a végére minden vallásos olvasója ateistává válik. Micsoda beképzelt optimizmus! Persze a vaskalapos szentfazekak be vannak oltva meggyőzés ellen...
A gyilkosság hangjai elenyésztek az éjszakában. A New Yorker Hotel rendezetlen ágyán fekvő öregember a mellkasát markolta, mintha ki tudná szorítani belőle a döbbenetes fájdalmat. Tudta, hogy haldoklik, de fogalma sem volt arról, hogy miért is gyilkolták meg.
Huygens számára az elmélet és megfigyeléseinek értelmezése volt a lényeg: a távcső mögött a gondolat. Nagyságára mutat az is, hogy olyan érzékletesen írta le szavait, hogy két évszázaddal később a rajzolónak csak kézbe kellett vennie a krétát.
...Amikor már félig megtelt a tányér, s a szobában gomolygott fínom cigarettám füstje, azt mondta nekem a nagybátyám, nem lenne nékem kedvem elmenni egy hétre legalább a Hawai szigetekre, nagyon szép hely az, ott dolgozott borbélyként több éven át egy szállodában, ő aztán tudja, hogy nagyon szép hely...
Typotex-nél legújabb kötetében (www.typotex.hu) Satnislaw Lem a demográfia szempontjából tekinti át civilizációnk, és benne Lengyelország sorsát. Ő is átveszi azt az interdiszplicináris nyomást, hogy a demográfiai problémákkal ma elsősorban a csillagászok foglalkoznak.
"Hazahozzák nagy fáradtan, / Az erdőből a taplót, / Táskát, sapkát készítenek / És taplóból kalapot. // Elkészítik, elviszik, / A fürdőkön eladják, / A világon sehol máshol, / Csak Korondon csinálják." (Farkas Gáspárné Vincefi Piroska)
Az Ifjúmunkás im-mellékletében találtam ezt a verset (1971. május 27.), harmadmagával. Még két év volt hátra a szerző örök búcsújáig. Mi, akkori olvasói talán költői hangulatnak véltük a formára játékos ötletet, amire a vers épül. De ő talán tudta, hogy az az annyira áhított "még egy" bizony, nem sokkal több... 1972-ben valóban alkalma volt megérni még egy olimpiát, amire már csak 1973 szeptembere következett... (csg)
Az óév végén, Karácsony táján
jelent meg Csíkszeredában
a helybeli fotóművész,
Ádám Gyula ARCPOÉTIKA c. fotóalbuma
a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK)
- a szerző munkahelye -
kiadásában.
A könyvet nagy sikerrel mutatták
be Csíkszeredában,
majd Nagyszebenben is.
Gyakran frissülő nonstop
A Kanadában,
Amikor hozzáláttam a trilógia megírásához, arra gondoltam, hogy az
Interjú SIMÓ MÁRTONNAL - valami tragédiaszerűségről és a külső megmaradásról
Rájdersz Dögleszt
